Községünk története, bemutatása

 

Kocsordi Kastély

 

A község 1270-ben tűnik fel a Káta nembeli Panyit fia , Ábrahám végrendeletében. A család alapítója, Gotthard comes a XIII. század első harmadában születhetett. Ekkor már vámos hely volt és az is maradt 1848-ig. 1277-ben a Ponith comes véréből való Csaholyi család szedte a vámot a kocsordi hídon. A Csaholyi család  1399-ben ,  mikor  Mácsa   (Ököritófülpös határába olvadt be) helység elpusztult, ennek lakosait is ide telepítette át.
 

Kastély


A XV. Században két részre oszlott: Hidas vagy Kis-Kocsordra és Nagy-Kocsordra.

Az előbbinek vámja általában a királyi birtok maradt. 1416-ban Zsigmond vámját az Ónodi Czudar Péter bánnak adományozta. 1466-ban a Báthoryak fölkérték, de a Csaholyiak tiltakoztak ellene. A XIV. század elején már egyháza volt, és ekkor Nagykocsord néven szerepelt, de 1477-ben Kyskochord is említve van. 1547-ben Csaholyi Annával a Melith Györgyé lett. Erődített kastélyt épített benne, és azt Péter öccsére hagyta. A kastély az úgynevezett Kátyótól övezett telekrészen állt.

A XVII-XVIII. században a háborúk, éhínség, járványok miatt csaknem teljesen kipusztult a falu. A Melitth család kihalása után a XVIII.század első harmadában a kincstár tulajdona lett. 1696-ban a Szatmári vár tartozéka volt, majd a gróf Teleki, Sulyok, Korda, Zrinyi, Patay, Bakos és Jakab családok szerezték meg. A XIX. Század elején gróf Dégenfeld, az Ilosvai és a Patay család bírta. Gróf Dégenfel Miksa felesége, gróf Teleki Anna révén jutott a helység legnagyobb részének birtokába, majd utána özvegy Tisza Kálmánné , született gróf Dégenfeld - Schomburg Ilona és a Tisza család örökölt. 1944-ig a tiszai révnek ők voltak a tulajdonosai. Szatmár vármegye első katonai feljegyzéséből tudjuk, hogy 1782-85 között az 5 mérföld hosszú és 1,5 mérföld széles Ecsedi-lápon folyó Kraszna sokszor kiöntött egy évben, mivel nagyon gyors és hirtelen ért ide az áradása Erdélyből.

A Kraszna 20-30 lépés széles volt és több ágraszakadt a falunál. Afalu közti erdő megközelíthetetlen volt. Tulajdonképpen a két falu Kiskocsord és Nagykocsord egyesítéséből keletkezett. Nagykocsord a mai Táncsics utca, melynek tágas teresedése körfalut sejtet.

 

Templom

 

A református templom az ovális alapzatú tér végében, a házak között áll. A tér másik végében állt darálómalom, amelyet sajnos még a rendszerváltozás előtt lebontottak. A hagyomány szerint a térség közepén azelőtt tó volt. Kiskocsord főutcája a mai Szent István utca, ennek folytatása a Hatház (a mai Hunyadi u ), amelyből a Katona-vég (ahol a Katona család sok tagja lakott, mai neve Rákóczi u.) ágazik ki. A falura a soros elrendezésű szalagtelek a jellemző.

A XIX. Század végén a református egyháznak két szárazmalma volt.

Fényes Elek Geographiai szótárában 1851-ben így írt Kocsordról:
Magyar falu Szatmár vármegyében. Ecsedhez északra 1,5 mérföldnyire 884 lakossal, református templommal. A Kraszna vize mellett a posványos Ecsedi-láp megszakadása lévén sok hidakkal és töltésekkel tartatik. Szántóföldje fekete nyirok, részint homok, de termékeny. Roppant lápjában sok szénát, nádat gyűjthet, halat, csíkot foghat. Szatmár vármegye monográfiájában már így szerepelt: 3228 holdas kisközség a Nyírségben, 332 házzal és 2076 lakossal. Hitelszövetkezettel és függetlenségi körrel. 1910-ben 397 házban 2284-en éltek. Egy 1930-es évekbeli feljegyzés szerint: "Kocsord területe 4484 kat. hold, lélekszáma 2458, kik 3 oláh kivételével magyarok. Felekezetileg 2295 lakós református, 56 római katólikus, 56 izraelita és 6 evangélikus. A reformátusoknak templomuk helyben van. Lakóházak száma 494. Közoktatását 1 református elemi népiskola és 1 községi gazdasági továbbképző látja el. Foglalkozás szerint megoszlik a lakosság 2075 őstermelő, 200 iparos, 52 kereskedő, 29 közlekedési-, 37 közszolgálati alkalmazott, 25 napszámos, 24 házicseléd és 12 egyéb foglalkozású egyén között."

Kocsord határához tartozott, de mindig különálló birtokként emlegették Sándor-telkét, más néven Pusztasándor tanyát. Valószínű, hogy Mátészalka földesura, Karászi Sándor bán alapította , mert az ő birtoka volt 1325-ben.

A Csaholyiak ezen vétel után kapcsolták uradalmukhoz, és sorsa megegyezett az egyéb birtokaikéval. Mint falu a XVI. Században elpusztult. A XVII. század végén egy ideig a ludányi Bay család birtoka volt. A külterületi lakóhelyet az 1970. évi árvíz után kezdték lakói elhagyni. 1980-ban már csak 75 lakosa volt.

  

A címer

Címer

 

A címer álló, kerektalpú pajzs, kék mezejében átlós helyzetben, két átlós helyzetű, s-vonalban ábrázolt ezüst mezei csík, a jobb oldali felfelé, a bal oldali lefelé fordult helyzetben, a pajzsbeli kép a pajzs jobb sarkában nyolcágú ezüst csillagtól kísérve. A mezei csík, mint a település körzetének hosszú ideig jellegzetes halfajtája és a halászat révén megélhetési forrása, régi-új címerünkben megfelelően szimbolizálja a települést. A különleges fajta, ritka előfordulású, az életet jelképező, játékosan mozgalmas hal természetes ábrázolása és a két szín - az ezüst és a kék - alkalmazása nemesen egyszerű és harmonikus hatást ad a címernek. A mezei csík az országban egyedülállóan községünk címerében szerepel. A nyolcágú, betlehemi csillag a reménység jelképe. Címerünk a lektorátusi szakvélemény szerint rendkívül szép kivitelű, egyszerűségének és a település korábbi, 1787-ben alkotott címerével közvetlen kapcsolatba hozható.

 

Lakóhelyünkről

A Szatmárba érkező látogató és turista a Kraszna folyón átérve lép Kocsord község belterületére. Itt éri el az Ecsedi-láp sok apró kiemelkedésére épült, 3100 állandó lakosú falut, amelynek főutcája a 49-es főút, 16 kisebb-nagyobb kanyarral. A közúti és vasúti híd közötti területen áll a Makovecz Imre által tervezett három székely kaput megformáló emlékmű, hirdetve a dicsőséges székely hadosztály utolsó ütközetének emlékét.  A település főutcáján érdemes megnézni az erdélyi hatásra utaló magyaros szecessziós stílusban épült, műemlék jellegű unitárius templomot. Belső mennyezetkazettáit Kereki Gábor, egykori itteni lelkész festett. Megmentendő értékünk Gróf Tisza Lajos kastélya. A 7 hektáros kastélyparkban hatalmas méretű tulipánfa, vöröstölgy, több mint 120 éves mezei juhar, hárs-, dió-, gesztenye-, bükk és fenyőfák adnak hűsítő árnyékot a sétálóknak. Az 1997-ben leégett és helyére felépített református templom is a község büszkeségei közé tartozik. A falu belterületétől 1,5 km-re van a 6,7 hektár nagyságú, kellemes időtöltést ígérő horgásztó, ahol napi horgászjegy váltható. Kocsord egyébként is a vizek települése, hiszen ezen kívül még két horgásztó működik, nevezetesen az Iskolató és a Holt-Kraszna vizein. A község infrastruktúrája teljesen kiépített, van gázellátás, ivó- és szennyvízhálózatunk. Valamennyi belterületi út aszfaltozott, a lakások nagyrészében van telefon, és kábel tv is működik. A főútvonal mellett lévő kerékpárút a biztonságos közlekedést segíti. A lakosság egészségét háziorvos, gyermek- és fogorvos vigyázza, és van gyógyszertárunk is. Érdemes a községen áthaladó turistának a szépen felújított kultúrház előtti pihenő parkban megállni, szétnézni.

 

A JELEN

A település jelenlegi lakosainak száma 3025 fő, a családok száma 1200.
Az 1980-as évektől a népességszám stagnáló, a korcsoportos megoszlás is kedvező.

Községünk a városiasodás útján jár, hisz több város nem mondhatja el a következőket:

  • Utcáink száma 35,
  • hossza 18,6 km,
  • egészében szilárd útburkolattal ellátott.
  • Kiépült a vezetékes ivóvíz-,a gáz-,a kábeltelevíziós és a telefonhálózat,
  • valamint a szennyvízhálózat önálló tisztítóteleppel.

Ezekre a hálózatokra a rácsatlakozás 95%  mondható, tehát ezek a számok azt bizonyítják, hogy a falun élő ember is igényli azokat a szolgáltatásokat, amelyek életkörülményeiket könnyebbé teszik.